2017. május 2., kedd

Metróversek

A lélekről

Elnyel a vég-alagút,
gyermeki álmok vén fala búg,
kint sok szint foga rág
pillát s szűk bogarát.

Az időről

Csepp kerekek csikorán
hordoz a múló lét, bizony ám,
nem hagy, mert nagy a tét,
szikrát szór szanaszét.

A mintákról

Párhuzamos kanyarok
futnak elém, és rab maradok,
visznek, hisz nekem ez
fénylő éjt keretez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése