2017. április 14., péntek

Modern

Az életed egyedi, mégsem konkrét,
rest lett a tested, csak remegve szolgál,
talán csak tünet a jóléti kórkép.
más büntet mást, de a joguk te voltál,

de bent a rend, amit lelkedre írtak,
díszben driftel és dinsztelve disztingvál,
szuturál: varr és fog és tart, mint cipzár,
alatta hús. Értelmed cseppje izzad,

vadul vetül virág helyett betonra,
míg fentről led-szemek nézik nap helyett.
Ilyen szférát nem ér át fény, se szonda,

önző önismeret vagy csak vak lehet.
Járj egy rúgóra, és ha könnyed folyna,
bánkódjon benne más! Te Maradj Veled!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése