2017. január 11., szerda

Az első hó (2010.11.27.)

Éjféltájt lehetett,
az ablaknál ültem,
az ég lágy pelyheket
hullatott, ölükben

tünde fény csillant fel,
és táncolt csöndesen,
szememben, mint halk jel,
izzott, és jött velem,

kísért, én léptem és
át szobán, ablakon,
tudtam, nem tévedés,
élek, és hallhatom,

érthetem hangjait
millió pihének,
tartson bár hajnalig,
hogy súgva igéznek,

mézédes zenéjük
tűzzé vált eremben,
feléjük, beléjük
szaladtam s remegtem...

Csak lelkem gúnyája
volt rajtam, s alatta
riadtan ugrálva
száz élet-darabka,

ott álltam, míg az ég
rajzolt egy új napot
a testem bírta még,
de szívem megfagyott,

otthagytam örökre
az első hó alatt,
tél tombol fölötte...
könnyeim omlanak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése